Könyvtár története

{tab} A könyvtár történetére vonatkozó legelső írásos dokumentumok nagy része az 1944-es bombatalálat miatt teljesen megsemmisült, így csak szóbeli közlésekre, illetve későbbi szórványos írásos feljegyzésekre támaszkodhatunk.

A magyarországi baptizmus első úttörői közül a német állampolgárságú Mayer Henrik (1842-1919) nagy mennyiségű, vagyont érő, könyvtárat hozott magával. Ezek a könyvek németül íródtak és főleg missziós célzatúak voltak, de kölcsönözték is őket. A Baptisták kezdetektől az írott szónak nagy jelentőséget tulajdonítottak, ezt bizonyítja, hogy saját könyveket, lelki témájú regényeket is írtak. Ezeket az ország gyülekezetein belül terjesztették.

 {/tabs}

{tab}1920 körül jöhetett létre önálló könyvtárhelyiség, de legkésőbb 1925-ben már biztosan létezett. Nemcsak a vallásos témájú műveket gyűjtötték, de beszerezték a legfontosabb általános kézikönyveket. Anyagi nehézségek miatt a könyvtár bővítésére az egyetlen mód a külföldi baptisták támogatása és a gyülekezeti tagok áldozatvállalása volt. Az állomány gyarapításának egyik leggyakoribb módja volt, hogy a teológián tanító tanárok haláluk után a saját könyvtárukat a könyvtárra hagyták.

A könyvállomány egy másik része baptista lelkészek ajándéka képen került az intézet könyvtárába. Különösen jelentős azoknak a német nyelvű (sokszor gót betűs) könyveknek a száma, melyek a II. világháborúig német nyelvű gyülekezetek lelkipásztoraitól származnak.

 {/tabs}

{tab}1939-ben már egyre több tanárt és diákot foglalkoztat a könyvtár helyzete.

1944. december 25.-én bombatalálat érte a teológiát és így a könyvtárat is. Ami fennmaradt, a teológia későbbi dékánjának, Nagy Józsefnek köszönhető, aki átvizsgálta a romokat és az épségben maradt könyveket megmentette.

1949 júniusában a teológia egy tágas épülethez jutott a Bp. VI. ker Bencúr u. 31. alatt. Így ismét napirendre kerülhetett a könyvtár rendezése, bővítése. Az intézmény vezetői, hallgatói nagy lelkesedéssel láttak munkához.

 {/tabs}

A szocialista rendszerben megtiltották a nyugati országokkal való kapcsolattartást (pl.: az egyetemeken megszüntették a nyugati nyelveket oktató tanszékeket). Ennek ellenére mégis sok könyv érkezett ebben az évben külföldről, főleg Amerikából. Nemcsak könyvekkel, de praktikus és esztétikus könyvtári berendezéssel is gazdagodhatott a könyvtár. Értékes faragott bútorokat, könyvszekrényeket szereztek be jutányos áron - volt előkelő emberektől, vagy azok hozzátartozóiktól. Felbontották a ládákat, és elkezdték rendezni a meglévő anyagot, megkezdődhetett az állomány rekatalogizálása.

Sajnos 1950-ben a teológiának, és a könyvtárnak is költöznie kellett, mert az épületet kisajátította az állam. Így nem sokáig élvezhették az új könyvtárat. A „ládákhoz szokott” könyvek újra visszakerültek ismerős ládáikba. Az új helyen nagyon kicsi volt a hely, ezért a könyvek nagy része a ládákban maradt. A pincében a tüzelővel együtt tárolták a könyveket, s így érthető, hogy nagyrészük itt teljesen használhatatlanná vált, megrongálódott, dohosodott. Gyakorlatilag a könyvtár nem létezett, de állománya akkor is gyarapodott, mégpedig hagyaték útján.

 

{tab}1957-ben újra indult a katalógus készítése, Hetényi Attila az intézmény igazgatója vezetésével, de könyvtárról csak 1959-től beszélhetünk. Ekkor költözött a teológia új épületbe (Bimbó út) és itt önálló könyvtárhelyiség állt rendelkezésre. A könyves ládák kinyíltak és tartalmuk a polcokra, és az olvasók használatába került.

1956-60-ig Dr. Páth Géza végezte a könyvtár irányítását. A külföldről érkező támogatásokon kívül a teológia a szűkös költségvetéséből is fordítanak összegeket beszerzésre.

1980-as években a helyzet tovább javult és megindulhatott a korábban elapadt nyugati teológiai szakfolyóiratok utólagos pótlása is.

 {/tabs}

{tab}1995-ben a Teológiai Akadémia végre visszaköltözhetett a Bp. VI., Benczúr utca 31. szám alá, ahol végre a könyvtár mai színvonalon működhet.

{/tabs}
Joomla templates by a4joomla